A szociometria a társas kapcsolatok szerkezetének vizsgálatára használt morenoi  módszer. A szociometriát  Moreno Bécsben dolgozta ki, pályájának korai éveiben. Legelső formában egy leánynevelő intézet diákjainak szocioemocionális rendszerét térképezte föl. Tudományos igénnyel Amerikában fogalmazta meg rendszerét, a 30-as évek elején. Szociometria néven folyóiratot is indított. A szociometria az ún. morenoi triádikus rendszer egyik oszlopa (a csoportpszichoterápia és a pszichodráma mellett).

Moreno elsőként vizsgálta a társas alakzatot és abban határozta meg az egyén helyét. Az egyén beilleszkedését vizsgálta a társas mezőben, amelyben élt. A beilleszkedést a személy társas pozíciójával határozta meg. Az emberi kapcsolódások elsősorban érzelmeken, rokonszenven alapulnak. A szociometria így a közösségek érzelmi hálózatát tárja fel.

A szociometria eredeti módszere több lépésből áll:

1. a szociometriai kérdőív kitöltése
2. a kölcsönösségi és gyakorisági táblázatok elkészítése
3. a szociogram, a kapcsolódások térképének megszerkesztése
4. a társkapcsolati mutatók kiszámítása

A kérdések a vizsgált populációhoz igazodnak, és alapvetően a rokonszenvi választásnak adnak teret. (pl.: kinek mondaná el a titkát, kivel menne szívesen színházba, kivel lenne egy sátorban stb.). A válaszok az adott csoportból kiválasztható nevek.

 A szociometrikus teszt konstrukciójának morenoi szabályai:

1. Ki kell jelölni a csoport határait, amelyben a tesztvizsgálatot végezzük.
2. A megkérdezett személy választásainak száma korlátlan lehet.
3. Az egyéneket fel kell kérni, hogy a kiválasztást és az elutasítást egy bizonyos specifikált kritérium vagy elgondolt tevékenység szerint végezzék (konkrét kérdésekre válaszolnak).
4. A teszt eredményeit a csoport újjászervezésére fel kell használni.
5. A választásokat úgy kell végrehajtani, hogy a csoport többi tagja azokat ne ismerje:
6. A kérdéseket úgy kell feltenni, hogy azokat minden résztvevő megértse.

A szociogram a választásaok eloszlása alapján készül. A szociogram ábráján minden csoporttagot feltüntetünk (jelekkel), és általában a kölcsönös választások alapján kötjük össze a személyeket. Az ábrán megjelenő tipikus pozíciók lehetnek pl.  a sztár (aki sok kölcsönös választással rendelkezik), az izolált (sok formája lehet, pl.: akit senki nem választ:teljes elszigeteltség, ) a kapcsolatokra nyitott személy, stb.

A rajzon általában megjelennek tipikus szerkezeti alakzatok: pl. a mikrocsoport, (a csoportközösségen belüli viszonylag önálló egység), a klikk( három-négy személy, akik csak egymás között választanak), a pár, (akik csak egymást választják), stb.

A szociogram által mutatott csoportszerkezetből csoportdinamikai hatások is kiolvashatók. A kölcsönösség hátterében valószínűleg megvannak az együttes élmények. Minél sűrűbb egy alakzat, annál több benne a kölcsönösség, tagjai annál több együttes élményre támaszkodhatnak - vagyis annál inkább lehetnek szokás- és hagyományképzők.

Magyarországon Moreno gondolatmenetét továbbfejlesztve Mérei Ferenc kidolgozta a többszempontú szociometriát, amely főképp az ún. funkcionális szemponttal gazdagítja Moreno munkáját.  A rokonszenvi választások mellett a funkció szerintiek is megjelennek (pl. kit választanál a kirándulás szervezőjének, pénztárosnak, stb.). A feldolgozás jelentős többletinformációt szolágáltat a közösségről.

Szociometrikus technikák a pszichodrámában

A pszichodráma csoportokban nem a papír-ceruza módszert használjuk, hanem az ún. „élő szociometriát”, amelyben a csoporttagok egy térben szabadon mozoghatnak és a megfelelő instrukciók alapján megkeresik a helyüket a csoport szociális mezőjében.

Jelentése lehet a közelségnek, kézfogásnak, érintésnek, tekintetnek, stb…A lassan megszülető alakzat  a csoport „szociogramja” lesz.

Variációk:

Egy nagy szőnyegre mindenki egy saját maga számára kiválasztott szimbolikus tárgyat tesz ki.  Mindenki a saját tárgyát mozgathatja, egészen addig, amíg a szociometrikus kép,mindenki számára többé-kevésbé elfogadható módon, kialakul.

Tágabb értelemben szociometrikus módszernek hívjuk mindazon technikákat, amelyben a csoport feladata, hogy személyeket, dolgokat, feladatot válasszon. Ilyenek a különböző csoportképzések, csoportosulások (ki kit ismer, kinek van már pszichodráma tapasztalata; vagy pl.: foglalkozás szerint, nevek abc sorrendje szerint, földrajzi lakóhely szerint vagy aszerint, hogy hányadik gyermek…). A protagonista támogatása a játékra szintén ide tartozhat, valamint annak eldöntése is, mi legyen a következő történés a csoportban.

Az egyén szempontú szociometria speciális technika, amelyet pl. akkor alkalmazunk, ha a csoport egyik tagja feltételezhetően rosszul ítéli meg helyét a csoportban. Itt az adott csoporttag a saját szemszögéből állítja be a csoportot. Szerepcserékben ad magyarázatot a beállításra.  Fontos korrekciós lehetőség, ha a csoportot ezután arra kérjük, hogy a saját érzései alapján álljon be „igazi” helyére.

 (Összeállította: Pintér Barbara)