Megemlékezés Grete Anna Leutzról
(Konstanz, 1930. június 27. – Überlingen, 2025. január 1.)

(Írta: Pintér Gábor)

Grete Anna Leutz alakját felidézve egyszerre jelenik meg bennünk a pszichodráma és a pszichoterápia úttörő, szenvedélyes képviselője, az igényes tudományossággal dolgozó kiképző, valamint a közösségteremtő barát, személyes megszólításban “Gretel”, aki emberségével és törődésével mindig személyességet, otthonosságot teremtett a dramatikus közösségben. Számunkra ő egyszerre igazi szakmai példakép és  a pszichodráma élő szellemiségének közvetítője. Élete és munkássága öt évtizeden keresztül hozzájárult ahhoz, hogy a pszichodráma Németországban és Európában, de azon túl is, ismert és elismert terápiás módszerré váljon. Kiemelkedő hozzájárulásai a pszichodrámához, a szociometriához és a csoportpszichoterápiához maradandó örökséget hagytak a jelen és a jövő nemzedékei számára. Halála a 2025. év első napján, január elsején következett be, mintha megvárta volna az általa létrehozott intézet, a  Moreno Institut Überlingen megalakulásának 50. évfordulóját.

Grete Leutz Konstanzban született 1930-ban.  Az ötvenes évek elején került a legendás Beacon-i Moreno-házba, ahol a Moreno család közvetlen közelében ismerhette  meg a pszichodrámát.  Először egy különös szerepben,  “au pair”-ként dolgozott a Moreno családnál, de nem a kisbaba Jonathan mellé, hanem Moreno  kiskamasz lányát, Reginát segítendő.  Gretel személyes elmondása szerint Moreno „szociometriai alapon” gondolkodott saját családjáról is, saját módszerét alkalmazta saját családi feladatai megoldására.  Gina 12 évesen került édesapjához, Morenohoz Beaconbe, az egykori szanatórium melletti nagy házba, ahol Moreno már új feleségével, az általunk is jól ismert Zerka Morenoval élt házasságban. Akkoriban született közös gyermekük, Jonathan  (akit szintén jól ismerünk, ma a bioetika neves professzora). Zerka főképp kisfiával, Moreno pedig éjt nappallá téve betegeivel és a pszichodrámával volt elfoglalva. Moreno azt találta ki, hogy kamasz lánya megfelelő szociometriai partnere egy „nővér” lenne, s erre a szerepre hívta meg Gretelt egy véletlen találkozás nyomán.  Moreno terve valóra is vált, a két lány jó társa lett egymásnak, ami sok nehézségen átsegítette Ginát, későbbi személyes vallomásai alapján is.

Gretel e feladata mellett Beaconban részt vehetett a betegek dramatikus kezelésében is, segéd én lehetett a pszichodráma eredeti színpadán, megismerte a pszichodráma elméletét és gyakorlatát. Másrészt németre fordította Moreno művét, a „Who Shall Survive”-ot és más írásait is. Visszaemlékezéseiben mindig hangsúlyozta, hogy ez az időszak tette lehetővé számára a pszichodráma mélyebb megértését. Később is rendszeresen ellátogatott Morenoékhoz, követte Zerka és Gina életútját (ld. még https://www.morenocentrum.hu/a-moreno-csalad/regina-moreno,  https://www.morenocentrum.hu/a-moreno-csalad/zerka-moreno).

Hazatérve Európába Grete Leutz a pszichodráma németországi meghonosításának élére állt. Már orvosként, 1975-ben, Moreno szándéka szerint megalapította a Moreno-Intézetet  (Moreno Institut Überlingen), amely a német és részben az európai pszichodráma egyik meghatározó központjává vált. Az intézet lehetővé tette a rendszeres képzéseket, továbbképzéseket, és biztosította a pszichodráma elméleti és módszertani továbbfejlesztését és széleskörű oktatását.  Kiemelkedő könyve, a “Psychodrama: Theorie und Praxis. Das klassische Psychodrama nach J. L. Moreno” (1974) máig nemzetközi alapműnek számít. A könyv nemcsak a pszichodráma vonatkozó elméleteit és technikáit tárgyalja, hanem valid keretet ad a spontaneitás, a kreativitás és a pszichoterápiás hatékonyság megértésének.  Nagy mértékben alapoz a szerepelméletre, s egy új, negyedik szerepkategóriát vezet be (transzcendens szerepek), amely lehetővé teszi a spirituális és univerzális dimenziók beépítését. Erősen hangsúlyozza a pszichodráma terápiás jellegét, ezzel elősegíti  a módszer pszichoterápiás elfogadását.

Leutz számos nemzetközi konferenciát, workshopot, képzést szervezett és vezetett, Svájcba és Ausztriába is elvitte a drámát. Szakmai hidat épített Kelet–Európa és más földrészek felé. 1973-ban az egyik újraalapítója volt az „International Association of Group Therapy”-nek (IAGP),  1986 és 1989 között innovatív elnökeként tevékenykedett. 1992-93-ban a FEPTO egyik megszervezőjeként is dolgozott, majd annak egyik aktív alapító tagja lett. Szenvedélyes elkötelezettségét és nemzetközi szerepvállalását jól példázza az évtizedeken átnyúló törökországi projekt, amelyet ő kezdeményezett és vezetett: ő vitte Törökországba is a pszichodrámát, számos kollegáját bevonva a munkába.

Magyarországon, Egyesületünk élettörténetében is jelentős Grete Leutz szerepe: Ő és Moreno Intézete tette lehetővé az első budapesti morenoi képzés elindítását, 1981-ben Bánffy Eszter, majd 1985-ben  Mävers Ildikó vezetésével. A csoportok így az intézet keretében, de Budapesten és magyar nyelven folyhattak. Leutz szupervízióval segítette a munkát. 1989-ben végzett Mävers Ildikó első felsőfokú csoportja, melynek tagjai megszerezték az Überlingeni Moreno Intézet diplomáját, míg a második csoport tagjai ugyanitt asszisztensi fokozatot értek el.  Leutz jelen volt a Magyar Pszichodráma Egyesület (MPE) megalakításakor (1989), jelenlétével hangsúlyt adott annak, s tanúja és aktív résztvevője volt annak a történelmi pillanatnak, amikor a pszichodráma hazánkban minden dramatikus erő összefogásával intézményes kereteket alakított ki (részletesen ld. https://www.pszichodrama.hu/egyesuletrol/egyesulet-tortenete/).  Meghívásunkra a későbbi évtiezdekben is többször eljött Magyarországra, workshopokat tartott kongresszusainkon, részt vett a budapesti FEPTO találkozón. Bölcsessége, dramatikus tudása, hatékony játékvezetése lenyűgöző volt számunkra.

Mint e megemlékezés írója, személyesen is emlékezem és barátként is búcsúzom. Gretel először egy Reichenau-i tíznapos Moreno Intézeti  nyári szemináriumra invitált, később ugyanide koterapeutájának hívott meg, ahol a pszichodráma vezetés új dimenzióit nyitotta meg számomra. Sok helyzetben vehettem részt különféle kongresszusi és egyéb dramatikus csoportjában. Mindenképpen egyik mesteremként tisztelem. Munkatársa is lehettem, segíthettem németországi és nemzetközi szakmapolitikai ügyekben,  Jörg Burmeisterrel együtt szociodrámát vezettünk a 25. évfordulós ünnepi találkozón a Moreno Intézet kiképzői számára, meghívott a törökországi projektbe, ahol mintegy 10 évig dolgoztam vele és inspirációjára előadásokkal, workshopokkal és Jörggel együtt a mítoszociodráma kimunkálásával. Az IAGP-ben is rendszeresen találkoztunk, először az 1989-es amsterdami kongresszuson. Kezdetektől jelen lehettem a későbbi FEPTO tervezésében és megalapításában, amelyben ő vezető szerepet vállalt. Az eltelt több, mint 30 „feptós” év alatt is sokszor találkoztunk különféle kiscsoportokban.  Zerka Morenonak is ő mutatott be még 1989-ben, igen személyes módon, amely a számomra meghatározó beaconi látogatásaimhoz és tapasztalásaimhoz vezetett.

A közös munkák, a sok találkozás révén megtisztelt személyes barátságával is. Sok helyzetben hárman együtt osztozhattunk ebben,  Jörggel és Maurizio Gasseau-val. Sok mindenben támogatott minket, ugyanakkor számított és számíthatott ránk. Például szerepe volt abban, hogy Zerka támogatásával „Moreno Centrum” néven létrehozzunk egy-egy saját  céget Budapesten illetve Granadában, s ehhez intézményi partnerséget is vállalt. Budapesti látogatásai alkalmával többször otthonunkban szállt meg, ahol a vacsorákon, beszélgetéseken, néha a nálunki összegyűlt nagyobb nemzetközi dramatikus társaságban rendkívül személyes és figyelmes volt mindig. Például mind az öt gyermekemet személy szerint ismerte és folyamatosan számon tartotta. Saját dolgaira sokszor kevésbé figyelt, ahogy ez jó értelemben szűkebb köreiben köztudomású volt. A fenti alkalmak között például kétszer is volt, hogy szórakozottságból, nem találva jegyét vagy útlevelét,  lekéste a repülőt vagy a vonatot, de így legalább hazamentünk és egy-egy nappal tovább maradhatott nálunk...

Grete Anna Leutz életműve és személyes hatása tovább él egykori intézetében, amely ma is  kimagasló színvonalon és volumenben működik (Moreno Institut Edenkoben/Überlingen), a FEPTO-ban, és az  IAGP-ben, ahogy könyveiben és tanítványai sokasága tudásában és lelkében. Amikor emlékezünk rá, nemcsak egy úttörő és végig élenjáró pszichodramatikus kiképző  előtt hajtunk fejet, hanem egy olyan ember jelenik meg bennünk,  aki figyelt ránk, nevetett velünk és bátorított minket. Ott él velünk a pszichodráma színpadán, ahol sokan számítanak rank. Grete Leutz mindnyájunk számára példát mutatott abban, hogy a magas szintű szakmai precizitás és tudás, illetve az emberi közvetlenség és szeretetteljes hozzáállás egyszerre, egymást erősítően lehetséges.

Közvetlenül Gretel távozását követően két erre a célra létrehozott online találkozón búcsúzhattunk tőle, előbb az IAGP (Heloisa Fleury), majd a FEPTO (Teszáry Judit) szervezésében. Én a magyar dramatikusok és a magam nevében szóltam, meséltem és mondtam köszönetet. A személyes emlékezés percei, órái voltak ezek, megindító történetek sora hangzott el, közel ötven ország megilletődött dramatikus kollegáitól.

Most hát mi is búcsúzunk, azonosulva Jörg Burmeister elhangzott szavaival:

„Gretel, mély fájdalommal és szomorúsággal, ugyanakkor hatalmas hálával búcsúzunk. Hálával, hogy ilyen hosszú és csodálatos időt tölthettünk együtt Veled!  Nyugodj békében, legkedvesebb Gretel! Szívemben  - és oly sokak szívében világszerte - , örökké élni fogsz!”